TARCSAI GYÖRGY
(1943-1998)

Tarcsai György 1998-ban bekövetkezett haláláig az ELTE Geofizikai Tanszékének volt kutató geofizikusa, tudományos fômunkatársa.

Akik személyesen ismerték, tudják, hogy egy kedves, nyílt szívû, mindig segítôkész jó barát távozott. Szakmai, tudományos tevékenysége széles körben tette nevét ismertté. Szakterületének egyik legismertebb és legmegbecsültebb tudósaként tartották számon világszerte. Nagy tudása, kreativitása aprólékos igényességgel párosult. Kutatási módszerét a megismerés vágya, az egészséges kíváncsiság jellemezte. Mentes volt minden hiúságtól, szerény, csöndes ember volt.

Tarcsai György 1962-ben a Fazekas Mihály Gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett, majd 1967-ben jeles minôsítéssel diplomázott az ELTE geofizikus szakán. Szakdolgozatát a magnetoszféra elektronsûrûségének whistlerekkel történô meghatározásáról írta. Diákéveitôl kezdve vezetôségi tagja volt Budapesti Mûszaki Egyetem Rakétatechnikai Tudományos Diákkörének, majd ûrkutató csoportjának, ahol a mûholdak rádiójeleinek légkörfizikai és geodéziai alkalmazásával foglalkozott. Ilyen tárgyú dolgozatával és társaival 1967-ben miniszteri díjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián.

Az egyetem elvégzése után az ELTE Térképtudományi Tanszékének tudományos gyakornoka lett. 1969-ben summa cum laude minôsítéssel megvédte a mûholdas Doppler- geodéziai témakörben írt egyetemi doktori disszertációját. A dolgozatot a MTESZ kiadta, amiért 1972-ben MTESZ-nívódíjban részesült.

1970-ben tudományos munkatársként az ELTE Geofizikai Tanszékére került, ahol fôleg a whistlereket használó magnetoszféra-diagnosztikai eljárások fejlesztésén dolgozott. Megoldotta a hazai whistler-észlelések rutinszerû feldolgozását, más országok kutatóhelyeivel szoros kapcsolatokat épített ki, és szakmai irányításával a hazai whistler- diagnosztikai és módszerfejlesztési kutatás Ä az Ûrkutatási Kormánybizottság, késôbbiekben az MTA Interkozmosz Tanács, majd a Magyar Ûrkutatási Iroda támogatásával mûködô tanszéki ûrkutató csoport keretében Ä nemzetközi színvonalra emelkedett.

E mellett folytatta Doppler-geodéziai kutatásait és az ûrkutatás és csillagászat terén észlelt rendhagyó frekvenciacsúszási jelenségek vizsgálatát. Ferencz Csabával elért eredményeiket a Nature c. folyóirat 1971 októberében szerkesztôségi cikkben méltatta. Részt vett gyakorlati geofizikai problémák megoldásában is, így vezetésével mágneses hatószámításra szolgáló programrendszert dolgoztak ki és alkalmaztak a gyakorlatban. Fô tevékenysége azonban a whistlerek elemzésével kapható informáci&o megnövelésére irányult. Az általa kifejlesztett FIT módszer lehetôvé tette, hogy a whistlerekbôl minden addiginál pontosabban meg lehessen határozni a terjedési útvonalat és a plazmaszféra elektronsûrûségét. Az általánosan alkalmazott közelítések és modellek hatásait is elsôként mutatta ki. Módszerével egyúttal lehetôvé vált a közepes szélességen terjedô whistlerek plazmadiagnosztikai értékelése. Ezzel a Földkörüli térség whistlerekkel vizsgálható tartományát közel a kétszeresére növelte és egyúttal a kinyert információk pontosságát is megnövelte. A FIT módszert azóta világszerte sikerrel alkalmazzák.

1976-77-ben állami ösztöndíjasként öt hónapig Angliában végzett kutatásokat a whistler-témában. Itt G. J Daniell matematikussal közösen a whistlerek értékelésére egy addigiaktól gyökeresen eltérô új módszert fejlesztettek ki. Ez a numerikus eljárás a whistlerek futásidô integrálegyenletét megoldva a plazmaszféra összetételét közvetlenül eredményezi. A módszer a jövôben alapvetôen változtatja meg a Földkörüli térség vizsgálatát és értékelhetôvé teszi az igen alacsony mágneses szélességen vett whistlereket is.

A kifejlesztett módszerekkel nagyszámú, fôleg a Tihanyi Obszervatóriumban vett whistlert elemzett. Vizsgálta az ionoszféra és a plazmaszféra közötti energia csatolódást, és kimutatta ennek a mágneses viharokkal való kapcsolatát. Mûholdon és földfelszíni obszervatóriumban egyidejûleg vett whistlerek vizsgálatával kimutatta, hogy a whistlerek terjedési útja a mûhold magasságában már lényegesen eltér attól az erôvonaltól, amely mentén nagyobb magasságokban terjedtek.

1980-ban a Földmérési Intézet Távérzékelési Fôosztályának tudományos munkatársa lett, majd egy éven át annak vezetôje volt és ilyen minôségében a MÉM tárcaszintû távérzékelési kutatási-fejlesztési célprogramját irányította. 1982-ben megszerezte a földtudományok kandidátusa címet, és visszakerült az ELTE Geofizikai Tanszékére, ahol haláláig tudományos fômunkatársként dolgozott. Irányításával az Ûrkutató Csoport eljárásokat fejlesztett ki a whistlerek digitális feldolgozására. A British Antarctic Survey kutatócsoportja által az Antarktiszon digitálisan regisztrált whistlereket elemezve minden addiginál pontosabban határozták meg a plazmaszféra pillanatnyi összetételét, a terjedés során fellépô jelenségeket és az addigi közelítések hibáit.

Tudományos irányításával valósult meg az elsô teljes egészében magyar ûrkísérlet, a SAS Kísérlet. A kísérlet tervezését és elôkészületeit Tarcsai György irányította, de emellett részt vett a mérésben és az adatfeldolgozásban is. 1995-ben az új-zélandi Otago Egyetem fizikai tanszékén dolgozott. Itt kezdte meg az ionoszférából a felsô légkörbe kiszórt töltött részecskékkel kapcsolatos jelenségek vizsgálatát. A Nap és a Föld közötti energiacsatolásban fontos szerepet játszó folyamatok vizsgálatára Magyarországi mérôhálózat kiépítését kezdeményezte. A magnetoszféra kutatáson kívül részt vett távérzékelési alap- és alkalmazott kutatásokban. Irányításával az Ûrkutató Csoport eredményes kísérleteket végzett a magyarországi fôbb haszonnövények mûholdas adatokból történô állapotfelmérése és várható hozamának elôrejelzése céljából.

Kutatási eredményeirôl több mint 60 tudományos közleményben számolt be a legrangosabb nemzetközi folyóiratokban. Részt vett 25 terjedelmesebb ûrkutatási és alkalmazott geofizikai tanulmány összeállításában, köztük a tervezett magyar rádiós mûholdkövetô állomás terveinek kidolgozásában. Számos hazai és nemzetközi rendezvényen tartott elôadást. Több OTKA, AKA, OMFB pályázatnak volt tudományos témavezetôje.

Titkára volt a Magyar Geofizikusok Egyesülete ôltalános Geofizikai Szakosztályának, tagja az MTA Geofizikai Tudományos Bizottságának, Ûrkutatási Komplex Bizottságának és Kozmikus Geodéziai és Mesterséges Égitestek Albizottságának, az MTA COSPAR és URSI magyar nemzeti bizottságainak, az MTA Interkozmosz Tanács Kozmikus Fizikai és Erôforráskutatási Szakbizottságainak, a MÉM FTH Távérzékelési és Erôforráskutatási Szakbizottságának és az FM Távérzékelési Szakbizottságának. Részt vett a KAPG, URSI és COSPAR munkájában és tagja volt az Ûrkutatási Tudományos Tanácsnak.

A kutatómunkán kívül közremûködött a térképész és geofizikus hallgatók oktatásában, 1981. óta pedig a BME erôforráskutatási szakmérnök szakán a Légkörfizika és meteorológia c. szaktárgy elôadója volt. Diplomázó és diákkörös hallgatók és tudományos továbbképzési ösztöndíjasoknak volt szakmai vezetôje.

Szeretett családján és barátain, munkatársain túl gyászolja ôt a magyar és a nemzetközi tudományos élet. Halálával nem csak az ELTE Geofizikai Tanszékének Ûrkutató Csoportját érte pótolhatatlan veszteség, hanem azt a számos külföldi kutatóhelyet, egyetemet, intézetet, ahol Tarcsai Györgyöt nem csupán kiváló tudósként, hanem nagyszerû emberként is tisztelték és szerették.
El nem felejtett, kedves, szeretett jóbarátunk ma is.


Legfontosabb publikációi:

• Drahos D., Horváth F., Tarcsai Gy.: Determination of the geodetical position from the Doppler curves of artificial satellites using the method of differential corrections; Observations of Artificial Satellites of the Earth, 8, 95_109, Budapest, 1969.
• Horváth F., Tarcsai Gy.: Relativistic effects and optimalization in Doppler-geodetical measurements; Observations of Artificial Satellites of the Earth, No.9, 375_383, Warszawa, 1970.
• Cs. Ferencz, Gy. Tarcsai: A new experimental possibility of investigating the solar corona: frequency measurements on radio source; Planetary and Space Science, 18, pp. 1213-1223, 1970.
• Cs. Ferencz, I Ferenczné Árkos, Gy. Tarcsai: Refraction problems and wave propagation in Doppler-geodetical measurements; Nabludenia Iskustvennuh Sputnikov Zemli, No. 9, 361-374, Polska Akademia Nauk, Warszawa, 1970.
• Cs. Ferencz, Gy. Tarcsai: Theoretical explanation of the solar limb effect; Planetary and Space Science, 19, pp. 659-667, 1971.
• Cs. Ferencz, Gy. Tarcsai: Interaction of gravitational and electromagnetic fields or another effect? Nature, 233, No. 5319., pp. 404-406, 1971.
• Tarcsai Gy., Ádám J: Opregyelenyije koordinat szputnyika i sztancii pri pomoscsi geometricseszkih dopplerovszkih metodov; Beobachtungen künstlicher Erdsatelliten, No. 11, 149-155, Berlin, 1972.
• Cs. Ferencz, Gy. Tarcsai: Refraction effects due to moving media in Doppler measurements; Space Research XII., Academie-Verlag, Berlin, pp. 595-600, 1972.
• Tarcsai Gy., Ádám J.: Determination of satellite positions by means of geometrical Doppler geodetic methods; Annales Univ. Sci. Budapestiensis, Sect. Geol., XVI, 207-212, 1973.
• Cs. Ferencz, Gy. Tarcsai: Redshift during Pioneer-6 solar occultation: unexplained or predicted? Nature, 252, p. 615, 1974.
• Tarcsai Gy., Ádám J.: Accuracy investigation of an independent geometrical Doppler_geodetic system; Observations of Artificial Satellites of the Earth, No. 14, 201-214, Bucarest, 1975.
• Tarcsai Gy.: Routine whistler analysis by means of accurate curve fitting; J. Atmos. Terr. Phys., 37, 1447-1457, 1975.
• Cs. Ferencz, Gy. Tarcsai: Frequency shift effects due to solar coronal motions in the interpretation of interplanetary occultation measurements; Space Research XVI, Academie-Verlag, Berlin, pp. 705-710, 1976.
• Tarcsai Gy.: FORTRAN program for complete whistler analysis; Joint URSI-IAGA Working Group on Passive Electromagnetic Probing of the Magnetosphere, Southampton, 1977.
• Corcuff P., Corcuff Y., Tarcsai Gy.: Methodes d`analyse des sifflements électroniques: 2. Application a des sifflements observes au sol; Ann. Géophys., 33, 455_459, 1977.
• Tarcsai Gy., Ádám J.: Accuracy of satellite platform location techniques: a study of error propagation; Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 13, 3-24, 1978.
• Tarcsai Gy., Daniell G.: Whistler inversion by spectral expansion; J. Atmos. Terr. Phys., 41, 967-981, 1979.
• Jiricek F., Tarcsai Gy.: Analysis of whistlers observed simultaneously aboard the Interkosmos-10 satellite and on the ground; Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. H., 15, 97-104, 1980.
• Hamar D., Tarcsai Gy.: High resolution frequency_time analysis of whistlers using digital matched filtering. Part I.: Theory and simulation studies; Annales Geophys. 38, 119_128, 1982.
• Tarcsai Gy.: Ionosphere-plasmasphere electron fluxes at middle latitudes obtained from whistlers; Adv. Space Res., 5, 155-158, 1985.
• Mihajlova, G.A., Tarcsai, Gy., Hamar, D., Kapusztyina, O.V.: Cifrovoj szpektralno_vremennoj analiz i tonkaja sztruktura szvisztjassih atmoszfrikov; Obzor, in: Dinamicseszkije karakterisztiki esztesztvennüh nyizkocsasztotnüh izlucsenyij, Akademia Nauk SzSzSzR, Jakutszkij filial, UDK 550.388.2., 69_81, 1987.
• Cs. Ferencz, I. Ferenczné-Árkos, D. Hamar, J. Lichtenberger, Gy. Tarcsai: Surface models including direct cross radiation: a simple model of furrowed surfaces; Int. J. Remote Sensing, 8, No. 3., pp. 449-465, 1987. - Errata; Int. J. Remote Sensing, 8, No. 12., p. 1850, 1987.
• Tarcsai Gy., Szemerédy P., Hegymegi L.: Average electron density profiles in the plasmasphere between L = 1.4 and 3.2 deduced from whistlers; J. Atmos. Terr. Phys., 50, 607-611, 1988.
• Tarcsai Gy., Strangeways H.J., Rycroft M.J.: Error sources and travel time residuals in plasmaspheric whistler interpretation; J. Atmos. Terr. Phys., 51, 249-258, 1989.
• Hamar D., Tarcsai Gy., Lichtenberger J., Smith A.J., Yearby K.H.: Fine structure of whistlers recorded digitally at Halley, Antarctica; J. Atmos. Terr. Phys., 52, 801-810, 1990.
• Hamar D., Tarcsai Gy.: Matched filtering of whistlers, Ann. Univ. R. Eötvös Geoph. Meteor.; VI-VII, 51-83, 1991.
• Stoupel E., Shimshoni M., Tarcsai Gy., Székely B.: Circannual and deciannual rhythmicity in hospital monthly deaths distribution: the links between chrono- and cosmobiology; 20th International Conference on Chronobiology, Israel June 16-21, 1991.
• Tarcsai Gy., Molchanov O., Hamar D., Lichtenberger J., Shapiro V., Shevchenko V.: Observation of Narrow-Band Changing Tone Emissions During Operation of VLF Emitters on Board ACTIVNY Satellite; World Space Congress (COSPAR) Washington DC, 1992 August 28 - September 5, D.5-M.1.12X, 1992.
• Molchanov O., Klos Z., Afonin V.V. Leopold M., Agafanov U.N., Aksentieva O.S., Golyavin A.M., Kiraga A., Mogilevsky M.M., Shapiro V.D., Shevchenko V.I., Tarcsai Gy., Smilauer A.: Excitation and frequency conversion of Electrostatic Plasma Turbulence Due to Onboard VLF Generator Observation of ACTIVNY Satellite; World Space Congress (COSPAR) Washington DC, 1992 August 28 - September 5, D.5-M.1.10X, 1992.
• Sazhin S.S., Smith A.J., Bullough K., Clilverd M.A., Saxton J.M., Strangeways H.J., Tarcsai Gy.: Group delay times of whistler mode signals from VLF transmitters observed at Faraday, Antarctica; J. Atmos. Terr. Phys., 54, 99-107, 1992.
• D. Hamar, Cs. Ferencz, J. Lichtenberger, Gy. Tarcsai, A.J. Smith, K.H. Yearby: Trace splitting of whistlers: A signature of fine structure or mode splitting in magnetospheric ducts?; Radio Science, 27, No. 2., 341-346, 1992.
• Sazhin S.S., Bognár P., Smith A.J., Tarcsai Gy.: Magnetospheric electron temperatures inferred from whistler dispersion measurements; Annales Geophysicae, Atmospheres, Hydrospheres and Space Sciences, 11, 619-623, 1993.
• Ferencz Cs., Bognár P., Tarcsai Gy., Hamar D., Smith A.J. (1996): Whistler_mode propagation: results of model calculations for an inhomogeneous plasma; J. Atmos. Terr. Phys., 58, 625-640.
• Hamar D., Ferencz Cs., Lichtenberger J., Tarcsai Gy., Ferencz-Árkos I. (1996): Yield estimation for corn and wheat in the Hungarian Great Plain using Landsat MSS data. Int. J. Remote Sensing, 17. pp. 1689-1699.
• Lichtenberger J., Tarcsai Gy., Hamar D., Smith A.J. and Yearby K.H. (1997): Two and three component direction_finding computations on whistlers using the matched filtering and parameter estimation method, J. Atmos. Solar_Terr. Phys., 59, 1061_1072.