Stegena Lajos
1921 - 1997
Stegena Lajos 1921. november 10-én született Keszegfalván.
Szülei pedagógusok voltak. Tanulmányait Budapesten végezte. Az
Újpesti Könyves Kálmán Reálgimnáziumban
érettségizett 1938-ban, majd 1942-ben a M. Kir. József Nádor
Mûegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. 1941-
46 között a Magyar Állami Földtani Intézetben
kutatóként talajtannal foglalkozott. 1946 és 1952 között az
Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben volt kutató, majd 1953-tól
tudományos osztályvezetôként szeizmikus, geotermikus
és geokémiai kutatásokat irányított.
1953-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai
Tanszékén is dolgozott tanársegédként (1953-1954),
adjunktusként (1954-1958), docensként (1958-1962), majd 1963-tól egyetemi
tanárként. A Térképészeti Tanszék
vezetôje volt 1966-tól 1987-ig.
1975-1984 években a Földtudományi Szakbizottság
elnöke, majd 1987-ig a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetôje
volt. A kandidátusi címét 1957-ben, míg a
földtudomány doktora címet 1964-ben szerezte meg.
Mintegy 30 egyetemre hívták meg elôadások
tartására, egy-egy szemeszterre, vendégprofesszora volt a freibergi, a
clausthali, a kieli és a nápolyi egyetemnek.
A Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a prágai
Károly Egyetem és a Clausthali Mûegyetem
emlékérmével, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem aranyérmével tüntették ki.
A Magyar Geofizikusok Egyesülete 1983-ban Eötvös Loránd
Emlékéremmel ismerte el tudományos
tevékenységét, 1995-ben pedig a Magyar Tudományos
Akadémia elnöksége kiemelkedô tudományos
életmûve elismeréséül az Eötvös József
koszorút adományozta neki, és feljogosította a ,Laureatus
academia" cím viselésére.
Tudományos munkássága során több mint 150
tudományos cikket és 23 könyvet írt, szerkesztett
alapvetôen a földtudomány és a
térképtudomány témakörében. Ezek
jelentôs részét a legjobb nemzetközi folyóiratok és
belföldi könyvkiadók publikálták. Munkáira való
érdemi hivatkozások száma közel ezer.
Igazi tanítómester volt, mert hite széleskörû
tudással és felfokozott kutatói ambícióval párosult. Mindig
újat és jelentôset akart létrehozni, és erre
ösztönözte fiatalabb tanítványait is.
Különösen jó képessége volt arra, hogy felismerje a fontos
témákat és viharos gyorsasággal szakember legyen a
legkülönbözôbb földtudományi
diszciplínákban. Azon kevesek közé tartozott, akik nemcsak
hazai mezônyben voltak tudósok, de világszerte elismertek lettek.
Kiemelkedô eredményeit négy témacsoportba lehet osztani.
Korai tevékenységének (1952-1956) átütô
sikere volt a világszerte újdonságnak számító
mélyreflexiós szeizmikus szelvényezés technikai feltételeinek
megteremtése és kísérleti megvalósítása
Magyarországon. Elsôként mutatta ki, hogy a Pannon-
medencének a kérge nem vastag, hanem vékony, s ezzel az uralkodó
geotektonikai koncepció (köztes-tömeg elmélet)
feladását alapozta meg.
Második, kiemelkedô sikereket hozó témája a
geotermika volt. Ez végigkísérte egész
életpályáját: elsô geotermikus cikke 1952-ben, az utolsó
1995-ben jelent meg. Felismerte, hogy a vékony kéreg és a magas
hôáram genetikai kapcsolatban áll egymással. Ez elvezetett a
Pannon-medence kérgének konvenciós
köpenyáramlások segítségével való
kivékonyodásának és izosztatikus
süllyedésének elméletéhez. Ezután a
süllyedô medencékben létrejövô
vízáramlási rendszerekkel foglalkozott és
meghatározta, hogy milyen mértékben zavarhatják meg ezek a
konduktív hôteret. Felismerte, hogy a kompakciós eredetû
vízáramlások alapvetôen befolyásolják a
szénhidrogének másodlagos migrációját.
Elsôként végzett hôtörténeti
modellszámításokat vitrinitreflexiós adatokra támaszkodva.
Több mint egy évtizedig vezetô tisztséget töltött be
a Nemzetközi Hôáram Bizottságban, s eközben
négy évig (1979-83) annak elnöke is volt.
Külföldön és itthon egyaránt lelkes híve és
szakmai megalapozója volt a geotermikus rezervoárok felkutatásának
és hasznosításának.
Harmadik sikertörténete a lemeztektonikai elmélet
megszületéséhez kapcsolódik. Bizonyos hazai szakkörök
vélekedésével szemben ma már
tudománytörténeti ténynek tekinthetô, hogy ô volt
a lemeztektonika elsô hazai megismerôje és alkotó
mûvelôje. 1967-ben részt vett a nemzetközi Geodéziai
és Geofizikai Unió (IUGG) zürichi világkonferenciáján,
ahol az elmélet megalkotói elôször prezentálták
egységében és részleteiben is az elméletet. Ezek olyan
meggyôzô erôvel hatottak rá, hogy azonnal felismerte az
elmélet korszakos jelentôségét és a Pannon-
medencére való alkalmazásának lehetôségét.
Ezután egyetemi, egyesületi és akadémiai
elôadások, majd hazai és vezetô világlapokban
megjelentetett publikációk következtek a Pannon-medence és alpi
környezetének lemeztektonikájáról. Szakmai
munkásságának legtermékenyebb 15 éve
következett el, amelyre a világ talán legrangosabb amerikai egyeteme
(Massachusetts Institute of Techology) által kezdeményezett 6 éves
tudományos együttmûködés tette fel a koronát. A
korai nyolcvanas évek (1980-85) Magyarországán egy ilyen,
nagytömegû földtani és geofizikai adatot felhasználó
projekt megvalósításához nemcsak szakértelemre, hanem
eltökéltségre, diplomáciai ügyességre és
emberi bátorságára is szükség volt.
Negyedik sikeres szakterülete a térképészet, ezen
belül is elsôsorban a térképtörténet volt.
Emberi értékei közül mûveltsége, humora,
segítôkészsége és egyenes jelleme volt a
legfigyelemreméltóbb. Különleges adottsága volt arra, hogy
kritikusan de mindig szellemesen és konstruktívan vegyen részt a
szakmai vitákban. Egyik közvetlen munkatársa az igazi baráttól
elvárható humorral és tisztelettel ,nagynak és bölcsnek"
nevezte. Így maradt meg emlékezetünkben! 1997 február 23-
án kísértük utolsó útjára a Rákospalotai
temetôbe.