Egyed László
1914 - 1970

21 évvel ezelôtt, az MTA Geofizikai Tudományos Bizottsága és a Magyar Geofizikusok Egyesülete az MTA Roosevelt téri székházában emlékülést tartott Egyed László Kossuth Díjas akadémikus, az ELTE TTK dékánja, valamint Geofizikai Tanszékének vezetôje tiszteletére. Az ülésen elhangzott elôadásokon Egyed Lászlót Barta György mint tudományszervezôt, Márton Péter mint kutatót, Bisztricsány Ede mint a magyar szeizmológiai hálózat újjáteremtôjét, Meskó Attila pedig, mint a tudományegyetemi geofizikus oktatás megszervezôjét és ezzel kapcsolatos tevékenységét méltatta. Az elôadások anyaga az MTA X. Osztályának Közleményeiben (14/2-4, 348-372, 1981) megjelent.

A jelen rövid összeállítás, amely az ELTE Geofizikai Tanszékének 50 éves fennállása alkalmából készült, a hangsúlyt Egyed László oktatói, oktatásszervezôi tevékenységére helyezi, így fôleg Meskó Attila fentebb hivatkozott elôadási anyagára épít, de érinti tudományos munkásságát és tudományszervezési erôfeszítéseinek is szentel bizonyos teret.

Egyed László matematika-fizika szakos tanári diplomájának megszerzése után azonnal tanársegédi kinevezést kapott Veress Pál professzornál. Filozófiai doktori értekezése (1938) is matematikai tárgyú, csakúgy mint elsô néhány dolgozata. Rövid tanársegédi mûködését követôen a MAORT-nál helyezkedett el. Itt került kapcsolatba a geofizikával, amellyel végérvényesen el is jegyezte magát. Az oktatás azonban mindig érdekelte, így 1942- tôl az akkori Felsôipariskolában tanított matematikát. 1947-ben a budapesti Tudományegyetemen magántanárrá habilitálták, ahol 1949-ben kezdi megszervezni a geológus hallgatók geofizika oktatását a Földtani Tanszéken.

1951-ben az ELTE TTK-n megalakult Geofizikai Tanszéken tanszékvezetô docenssé nevezik ki. Ebben a minôségében dolgozza ki a geofizikus képzés elsô koncepcióját, építi fel tantervét, valamint teremti meg, több éves kitartó munkával, a korszerû oktatás könyvtári, mûszerezettségi, laboratóriumi és technikai hátterét.

Az okleveles geofizikus képesítést nyújtó geofizikus képzés kezdetben négy éves, majd rövidesen öt évessé válik. A tanterv fô vonása a szak mûveléséhez szükséges matematikai, fizikai és földtani alapok lerakása az elsô két évben, majd erre építve az általános és alkalmazott geofizikai, illetve földtani ismeretek közlése a magasabb évfolyamokon. A fizikai és geofizikai laborgyakorlatok az alkalmazott geofizikában elhelyezkedôk zökkenômentes beilleszkedését segítették elô, míg az alapos matematikai és fizikai ismeretek lehetôvé tették a végzettek módszer és mûszerfejlesztésbe történô bekapcsolódását.

Ez a képzési koncepció eléggé rugalmas volt ahhoz, hogy konkrét szakmai ismereteket adjon (a kor technológiáját is tanítsa) és ugyanakkor el nem évülô alapokat, a továbbfejlôdéshez szükséges szemléleti nyitottságot biztosítson, ezzel megnyitva az utat a jövô technológiájának elsajátítása felé.

A specializálódás, a választott szakmában való elmélyülés lehetôségét teremtette meg az ötödik év viszonylag kevés kötött elôadása, sok speciális kollégiuma és szaklaboratóriuma. Más tényezôk mellett bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy az érdeklôdô, tehetséges hallgatók az ötödik évben már lényegében tudományos kutatásokat végezzenek és néhány hallgató diplomamunkája tudományos folyóiratokban közölhetô eredményeket tartalmazzon. A tudományegyegyetemi geofizikus képzés ma is az Egyed által lefektetett alapokon nyugszik. Megôriztük az erôs matematikai, fizikai és földtani alapozást, erre építjük az általános és alkalmazott geofizikai szaktárgyakat, természetesen megváltoztatott, korszerûsített tartalommal.

Az eredményes egyetemi oktatómunka egyik alapvetô feltétele volt a magyar nyelvû szakirodalom megteremtése. Egyed László 1955-ben megjelent "Geofizikai alapismeretek" címû egyetemi tankönyve az elsô nagyszabású vállalkozás az általános és az alkalmazott geofizika elveinek, mûszereinek, fôbb eredményeinek magyar nyelvû összefoglalására. A "Geofizikai alapismeretek" alapos, arányaiban, felépítésében, az elvek exponálásában ma is korszerûnek mondható könyv. Tárgyalásmódja egyéni, de ez az objektivitást nem károsítja. Sejteti, hogy alkotója nem egyszerûen megértett, rendszerezett és visszaadott bizonyos ismereteket de maga is aktív részese a tudományágnak. A könyv illusztrációs anyaga kiemelkedôen jó, ami elôsegíti a az anyag gyors és lényegi megértését. A könyv nemcsak Egyed professzor hallgatói, de a geofizika más végzettségû mûvelôi számára is valóban alap, kézikönyv volt. Ezt egyértelmûen bizonyítja a geofizikai folyóiratok cikkeinek sok hivatkozása. Egyed László tanítványainak száma sokkal nagyobb mint hallgatóié.

Kiemelkedô, hogy a geofizikai kutatást - az alapgondolattól egészen a megvalósulásig - szerves egységként mutatja be. Az egyes módszerek (gravitációs, mágneses, elektromos, szeizmikus, stb.) tárgyalása mindig e módszerek alkalmazhatóságának fizikai és földtani alapjaival kezdôdik. Ezt követi a mûszerek leírása, a mérések elvégzése, feldolgozása és végül a matematikai módszerekkel átalakított, finomított adatok földtani értelmezése. A felépítés természetessé teszi, hogy a geofizika szükségképpen interdiszciplináris tudomány. Fizikai mennyiségeket: gyorsulást, térerôt, elektromos ellenállást, beérkezési idôket, stb. mérünk a terepi körülményekhez, kutatási célokhoz illesztett mûszerekkel. Az eredményeket a matematika számos területének ismeretét igénylô módszerekkel dolgozzuk fel, de mindezt a földtani felépítés megismerése vagy a nyersanyagok felkutatása érdekében tesszük. A három alkotórésznek egyensúlyban kell lennie, különben tevékenységünk egészének eredményességét veszélyeztetjük.

A "Geofizikai alapismeretek" megjelenése óta eltelt idôben a mûszerek - elsôsorban az elektronika és a távközlés fejlôdése következtében - a feldolgozás és értelmezés a matematikai módszerei - a számítógépek kiterjedt alkalmazása révén - lényegesen megváltoztak. Az általános geofizika területén sok új eredmény született mind a Földrôl, mind annak közeli és távolabbi környezetérôl. Az elvek megfogalmazása, a földtani modellek, néhány kutatómódszer alkalmazási példáinak egy része azonban még ma is használható az oktatásban.

Egyed László nem csupán a geofizika elsô magyar nyelvû tankönyvét alkotta meg. Számos más könyv és egyetemi jegyzet mellett kiemelkedô "A Föld fizikája" (1956) címû könyve, amely a fentebb ismertetett tankönyv elsô részének átdolgozott és kibôvített változata, és amely német nyelven is megjelent.

Elméleti geofizikusként Egyed László jól tudta, hogy a Föld belsejére vonatkozó ismereteink elsôrendû forrását a szeizmológiai kutatások eredményei jelentik. Ezek a kutatások azonban különbözô okok miatt még az ötvenes években sem tudták kiheverni a két világháború által okozott károkat. Ezért Egyed László elhatározta, hogy új szeizmológiai hálózatot szervez. Elôször önállóan, a Geofizikai Tanszék égisze alatt létrehozott egy (kezdetben egy kutatóból álló) kutatócsoportot és három korszerû állomást, majd 1963-ban az ELGI Szeizmológiai Osztálya is csatlakozott a tanszéki kutatócsoporthoz. Egyed professzor az évek folyamán több tervet, javaslatot is kidolgozott egy, az MTA-hoz tartozó Szeizmológiai Kutató Laboratórium felállítására, amelynek fontosságát azonban az akkori illetékesek nem értették meg. Kutatócsoportja röviddel halála után átkerült a soproni székhelyû MTA GGKI-hez és ma annak egy fôosztályát képezi Budapesten.

Egyed Lászlónak döntô szerepe volt a Magyar Geofizikusok Egyesületének létrehozásában (1954), amelynek 1955-tôl ügyvezetô alelnöke volt. Az egyesületi életben oroszlánrészt vállalt a késôbb nemzetközivé fejlesztett, évenként rendezett ankétok megszervezésében. Ô vetette fel az Egyesület legmagasabb kitüntetésének, az Eötvös Loránd Emlékérem megalapításának gondolatát és máig érvényesen fogalmazta meg kiadásának feltételeit.

Egyed Lászlót mint kutatót a maga idejében a nemzetközi geofizikai közvélemény a lassú expanziós elmélet vezetô exponenseként ismerte meg és ünnepelte. Eltekintve az inkább alkalmazott geofizikai (gravitációs és mágneses) ihletésû cikkeitôl, munkásságának zömét azok a kutatások teszik ki, amelyek a Föld tágulását voltak hívatottak bizonyítani, illetve igazolni. Széleskörû nyelvtudását felhasználva, elméletét számos konferencián ismertette, illetve különbözô külföldi akadémiák meghívására róla elôadásokat tartott. Elismertségét mutatja, hogy beválasztották a COSPAR héttagú elnökségébe. A Magyar Tudományos Akadémia 1960- ban levelezô, 1970-ben pedig rendes tagjává fogadta.

Mint az ELTE TTK dékánja (1966-1967, 1968-1970), jelentôs szerepet vállalt a Kar rekonstrukciós elképzeléseinek kialakításában. E munkájának gyümölcse, hogy 31 évvel az ô dékánsága után a TTK rekonstrukciója befejezôdött és ez év októberében az általa létrehozott Geofizikai Tanszék is méltó elhelyezést nyert az új épületek egyikében. A tanszék elôadóterme Egyed László nevét viseli.