Barta György
1915 - 1992
Barta György akadémikus 1971-tôl haláláig az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai
Tanszékének egyetemi tanára volt, és 14 évig, 1971-
1985. között a tanszék vezetôje.
1915. október 29-én Poprádon született. A Budapesti
Tudományegyetem Bölcsészeti Karának
mennyiségtan-természettan szakán 1939-ben szerzett tanári
oklevelet. 1947-ben a debreceni Tudományegyetemen fizikai földrajz,
matematika és fizikai tárgykörökbôl avatták
doktorrá. 1952-ben elnyerte a mûszaki tudomány kandidátusa,
1956-ban a tudomány doktora fokozatot. A Magyar Tudományos
Akadémia 1970-ben levelezô tagjává, 1982-ben rendes
tagjává választotta.
A Föld mágneses és gravitációs
erôterének vizsgálata volt igazi szakterülete egész
élete során. 1939-tôl a Magyar Állami
Meteorológiai és Földmágnességi Intézet
munkatársaként dolgozott, 1940-tôl az intézet ógyallai
obszervatóriumában 1943 ôszén részt vett az
erdélyi mágneses területi felmérésben. A
háború után az Országos Meteorológiai
Intézetben újjászervezte a földmágneses
szölgálatot, 1949-ben kezdett hozzá az ország
földmágneses alaphálózatának
elkészítéséhez. 1950-tôl 1971-ig -
tanszékvezetôi kinevezéséig - az Eötvös
Loránd Geofizikai Intézet munkatársaként dolgozott. A
budakeszi obszervatóriumban a negyvenes évek végén
földmágneses regisztráló állomást
létesített. Nevéhez fûzôdik a tihanyi Geofizikai
Obszervatórium terve és megvalósítása, az
obszervatórium 1953-ban kezdte meg mûködését.
Ugyancsak alapító szerepe volt a vajai és a nagycenki
mágneses obszervatóriumok létrehozásában.
Földmágneses méréseket csak nemzetközi
összefogásban lehet végezni. Barta György professzor
úr a korabeli, kedvezôtlen körülmények ellenére,
fenntartotta a mérések nemzetközi
összehasonlíthatóságot. 1953-ban elvégezte a magyar
és csehszlovák mágneses mûszerek
összemérését 1958-ban az NDK niemegki
földmágnességi obszervatóriumában végzett
összehasonlító méréseket. 1959 nyarán
csehszlovák-magyar együttmûködés keretében
meghatározta a két ország mágneses
obszervatóriumainak nívókülönbségét
és a határmenti alaphálózat pontjainak
összekötô értékeit.
A sok évig tartó mérési tevékenység mellett
kezdte meg elméleti tudományos tevékenységét. A
világ földmágneses mágneses obszervatóriumai
adatsorainak elemzése vezette - a világon elsôként - a
mágneses tér 50 év körüli periódusidejû
szekuláris változásának felismerésére.
Kutatói tevékenysége középpontjában ennek a
jelenségnek a minél pontosabb megismerése állt,
beleértve a jelenség okainak keresését, és a
más földi erôterekkel lehetséges kapcsolat
vizsgálatát. A hatvanas évek közepén , az elsô
mûholdas adatrendszerek megjelenése után a Föld
alakjára vonatkozó ismeretek hirtelen sokasodása nyitott
számára új utakat a földi erôterek
vizsgálatára. A geoid finom részleteinek megismerése tette
lehetôvé a gravitációs évszázados
változás és a földi erôterek kapcsolatának
vizsgálatát Kutatási eredményeirôl közel
háromszáz publikációt jelentetett meg az évtizedek
során, köztük két könyvet .
Barta György professzor úr törekedett arra, hogy kutatási
eredményeit a nemzetközi tudományos élet
résztvevôi megismerjék. 1962-ben a lipcsei Jelenkori
Földkéregmozgás és a párizsi
Gravitációs Kongresszuson a Föld magjának
excentricitásáról, a gravitációs tér
évszázados változásáról tartott
elôadásokat. Az elôadásokban javasolt, Egyenlítô
körüli graviméteres méréseket a párizsi
kongresszus elfogadta. Ezen a területen végzett tudományos
munkájának elismerése volt, hogy az UGGI Geodéziai
asszociációja S. Speciális Tanulmányi
Bizottságának (Special Study Group No. 5) tagjává
választották. Ezenkívül az IAGA (International Association of
Geomagnetism and Aeronomy) L, III. és IX. Bizottságának
(Obszervatóriumok és mûszerek;
Földmágnesség és Föld belsô szerkezet és
Történeti Bizottság) is tagja lett. 1963 májusában a
berlini Tudományos Akadémia újból meghívta
földmágnességi elmélete ismertetésére, majd
1964 februárjában a Szovjetunió Tudományos
Akadémiájának meghívására a VII.
Általános és Paleomágneses Kongresszuson vett
részt, ahol ismertette elméletének legújabb
eredményeit. 1965 szeptemberében a Nemzetközi Geodéziai
és Geofizikai Unió Geodéziai és Gravitációs
Asszociációja Gravimetrikus Bizottságának
meghívására részt vett annak párizsi
kongresszusán. 1965 novemberében részt vett Potsdamban a
Német Tudományos Akadémia Földmágneses
Intézetének paleomágneses kongresszusán, és a
középkeleteurópai demokratikus államok
földmágneses térképszerkesztô
munkabizottságának varsói ülésén. 1966
májusában részt vett a Nemzetközi Geofizikai Év
eurázsiai régiója planetáris geofizikai bizottsága
(KAPG) alakuló ülésén (Lipcsében), ahol szûkebb
szakterületének - a mágneses szekuláris
változások kutatásának - koordinálására
Magyarországot kérték fel. A magyar KAPG bizottság
munkájának évtizedeken át résztvevôje volt,
hosszú idôn keresztül elnökhelyettesként
irányítva tudományos szakterületén a hazai és
koordinálva a külföldi kutatásokat. Rendszeressé
váló nemzetközi szereplése közül kiemelkedik a
Seattle-ben (USA) megrendezett COSPAR konferencia 1971-ben, ahol a Nemzetközi
COSPAR Bizottság elnökségi tagjává
választották, az Uppsalai Egyetem (Svédország)
meghívására tartott elôadás-sorozatát és
az IUGG Moszkvai Konferenciája, ahol a Nemzetközi Geodinamikai Program
6. munkacsoportjának vezetésére kapott megbízást.
Sok tudományos társaság és bizottság mun-
kájában vett részt. Egyik alapító tagja, majd
tisztségviselôje, végül tiszteleti elnöke volt a Magyar
Geofizikusok Egyesületének. Az MTA Geofizikai Bizottságának
szintén megalakulásától kezdve tagja, több cikluson
át elnöke, az MTA Geonómiai Bizottságának
alelnöke, majd elnöke, késôbb a Geonómiai
Bizottságból kialakított Természetfejlôdési
Bizottság elnöke volt. Hosszú ideig tagja volt az MTA Fizikai
Bizottságának is és ellátta a Gravitációs
albizottság elnöki teendôit is. Több nemzetközi szervezetben
töltött be vezetô szerepet: 1971-75 között tagja volt a
COSPAR héttagú elnökségének, 1971-tôl 1980-
ig irányította a Nemzetközi Geodinamikai Program 6.
munkacsoportját. Az International Academy of Astronautics (Pans) is levelezô
tagjává választotta.
Oktatói tevékenységét az ötvenes években
kezdte, 1954-56-ban és 1961-66-ban az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen tartott elôadásokat a földmágneses
térrôl. 1962-65. között a budapesti Mûszaki Egyetemen az
általános geofizika tárgyat oktatta. 1971-tôl tanította
rendszeresen az ELTE hallgatóit gravitációs és
földmágneses tárgyakra.
Tevékenységét több kitüntetéssel
ismerték el. 1973-ban Állami Díjat kapott, a Magyar Geofizikusok
Egyesülete 1966-ban Eötvös emlékéremmel, a Magyar
Meteorológiai Társaság Steiner Lajos Emlékéremmel
tüntette ki, az NDK Tudományos Akadémiája Gauss (1977),
majd Humboldt (1984) emlékéremmel ismerte el kiemelkedô
földmágneses kutatásait, és megkapta az ELTE
Eötvös Loránd emlékérmet (1986) és az
International Academy Foundation (USA) Einstein emlékérmét is
(1990).
Barta György professzor úr évtizedeken keresztül a magyar
és nemzetközi geofizika tanára, tudósa és
tudományszervezôje volt. Eredményei, az általa
létrehozott obszervatóriumok, kutatásai, maradandó
értékekkel gazdagították a tudományt.
Tanítványai feladatául hagyta, hogy a méréstechnika
forradalmi fejlôdése és a soha nem hitt pontosságú
új adatrendszereket nyitotta lehetôségeket felhasználják
eredményei pontosítására, a földi erôterek
általa felvázolt kapcsolatainak jobb megismerésére.
Budapest, 2001. november 15.
Összeállította: Hajósy Adrienne