Barta György
1915 - 1992


Barta György akadémikus 1971-tôl haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszékének egyetemi tanára volt, és 14 évig, 1971- 1985. között a tanszék vezetôje.

1915. október 29-én Poprádon született. A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karának mennyiségtan-természettan szakán 1939-ben szerzett tanári oklevelet. 1947-ben a debreceni Tudományegyetemen fizikai földrajz, matematika és fizikai tárgykörökbôl avatták doktorrá. 1952-ben elnyerte a mûszaki tudomány kandidátusa, 1956-ban a tudomány doktora fokozatot. A Magyar Tudományos Akadémia 1970-ben levelezô tagjává, 1982-ben rendes tagjává választotta.

A Föld mágneses és gravitációs erôterének vizsgálata volt igazi szakterülete egész élete során. 1939-tôl a Magyar Állami Meteorológiai és Földmágnességi Intézet munkatársaként dolgozott, 1940-tôl az intézet ógyallai obszervatóriumában 1943 ôszén részt vett az erdélyi mágneses területi felmérésben. A háború után az Országos Meteorológiai Intézetben újjászervezte a földmágneses szölgálatot, 1949-ben kezdett hozzá az ország földmágneses alaphálózatának elkészítéséhez. 1950-tôl 1971-ig - tanszékvezetôi kinevezéséig - az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársaként dolgozott. A budakeszi obszervatóriumban a negyvenes évek végén földmágneses regisztráló állomást létesített. Nevéhez fûzôdik a tihanyi Geofizikai Obszervatórium terve és megvalósítása, az obszervatórium 1953-ban kezdte meg mûködését. Ugyancsak alapító szerepe volt a vajai és a nagycenki mágneses obszervatóriumok létrehozásában.

Földmágneses méréseket csak nemzetközi összefogásban lehet végezni. Barta György professzor úr a korabeli, kedvezôtlen körülmények ellenére, fenntartotta a mérések nemzetközi összehasonlíthatóságot. 1953-ban elvégezte a magyar és csehszlovák mágneses mûszerek összemérését 1958-ban az NDK niemegki földmágnességi obszervatóriumában végzett összehasonlító méréseket. 1959 nyarán csehszlovák-magyar együttmûködés keretében meghatározta a két ország mágneses obszervatóriumainak nívókülönbségét és a határmenti alaphálózat pontjainak összekötô értékeit.

A sok évig tartó mérési tevékenység mellett kezdte meg elméleti tudományos tevékenységét. A világ földmágneses mágneses obszervatóriumai adatsorainak elemzése vezette - a világon elsôként - a mágneses tér 50 év körüli periódusidejû szekuláris változásának felismerésére. Kutatói tevékenysége középpontjában ennek a jelenségnek a minél pontosabb megismerése állt, beleértve a jelenség okainak keresését, és a más földi erôterekkel lehetséges kapcsolat vizsgálatát. A hatvanas évek közepén , az elsô mûholdas adatrendszerek megjelenése után a Föld alakjára vonatkozó ismeretek hirtelen sokasodása nyitott számára új utakat a földi erôterek vizsgálatára. A geoid finom részleteinek megismerése tette lehetôvé a gravitációs évszázados változás és a földi erôterek kapcsolatának vizsgálatát Kutatási eredményeirôl közel háromszáz publikációt jelentetett meg az évtizedek során, köztük két könyvet .

Barta György professzor úr törekedett arra, hogy kutatási eredményeit a nemzetközi tudományos élet résztvevôi megismerjék. 1962-ben a lipcsei Jelenkori Földkéregmozgás és a párizsi Gravitációs Kongresszuson a Föld magjának excentricitásáról, a gravitációs tér évszázados változásáról tartott elôadásokat. Az elôadásokban javasolt, Egyenlítô körüli graviméteres méréseket a párizsi kongresszus elfogadta. Ezen a területen végzett tudományos munkájának elismerése volt, hogy az UGGI Geodéziai asszociációja S. Speciális Tanulmányi Bizottságának (Special Study Group No. 5) tagjává választották. Ezenkívül az IAGA (International Association of Geomagnetism and Aeronomy) L, III. és IX. Bizottságának (Obszervatóriumok és mûszerek; Földmágnesség és Föld belsô szerkezet és Történeti Bizottság) is tagja lett. 1963 májusában a berlini Tudományos Akadémia újból meghívta földmágnességi elmélete ismertetésére, majd 1964 februárjában a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának meghívására a VII. Általános és Paleomágneses Kongresszuson vett részt, ahol ismertette elméletének legújabb eredményeit. 1965 szeptemberében a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió Geodéziai és Gravitációs Asszociációja Gravimetrikus Bizottságának meghívására részt vett annak párizsi kongresszusán. 1965 novemberében részt vett Potsdamban a Német Tudományos Akadémia Földmágneses Intézetének paleomágneses kongresszusán, és a középkeleteurópai demokratikus államok földmágneses térképszerkesztô munkabizottságának varsói ülésén. 1966 májusában részt vett a Nemzetközi Geofizikai Év eurázsiai régiója planetáris geofizikai bizottsága (KAPG) alakuló ülésén (Lipcsében), ahol szûkebb szakterületének - a mágneses szekuláris változások kutatásának - koordinálására Magyarországot kérték fel. A magyar KAPG bizottság munkájának évtizedeken át résztvevôje volt, hosszú idôn keresztül elnökhelyettesként irányítva tudományos szakterületén a hazai és koordinálva a külföldi kutatásokat. Rendszeressé váló nemzetközi szereplése közül kiemelkedik a Seattle-ben (USA) megrendezett COSPAR konferencia 1971-ben, ahol a Nemzetközi COSPAR Bizottság elnökségi tagjává választották, az Uppsalai Egyetem (Svédország) meghívására tartott elôadás-sorozatát és az IUGG Moszkvai Konferenciája, ahol a Nemzetközi Geodinamikai Program 6. munkacsoportjának vezetésére kapott megbízást.

Sok tudományos társaság és bizottság mun- kájában vett részt. Egyik alapító tagja, majd tisztségviselôje, végül tiszteleti elnöke volt a Magyar Geofizikusok Egyesületének. Az MTA Geofizikai Bizottságának szintén megalakulásától kezdve tagja, több cikluson át elnöke, az MTA Geonómiai Bizottságának alelnöke, majd elnöke, késôbb a Geonómiai Bizottságból kialakított Természetfejlôdési Bizottság elnöke volt. Hosszú ideig tagja volt az MTA Fizikai Bizottságának is és ellátta a Gravitációs albizottság elnöki teendôit is. Több nemzetközi szervezetben töltött be vezetô szerepet: 1971-75 között tagja volt a COSPAR héttagú elnökségének, 1971-tôl 1980- ig irányította a Nemzetközi Geodinamikai Program 6. munkacsoportját. Az International Academy of Astronautics (Pans) is levelezô tagjává választotta.

Oktatói tevékenységét az ötvenes években kezdte, 1954-56-ban és 1961-66-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartott elôadásokat a földmágneses térrôl. 1962-65. között a budapesti Mûszaki Egyetemen az általános geofizika tárgyat oktatta. 1971-tôl tanította rendszeresen az ELTE hallgatóit gravitációs és földmágneses tárgyakra.

Tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el. 1973-ban Állami Díjat kapott, a Magyar Geofizikusok Egyesülete 1966-ban Eötvös emlékéremmel, a Magyar Meteorológiai Társaság Steiner Lajos Emlékéremmel tüntette ki, az NDK Tudományos Akadémiája Gauss (1977), majd Humboldt (1984) emlékéremmel ismerte el kiemelkedô földmágneses kutatásait, és megkapta az ELTE Eötvös Loránd emlékérmet (1986) és az International Academy Foundation (USA) Einstein emlékérmét is (1990).

Barta György professzor úr évtizedeken keresztül a magyar és nemzetközi geofizika tanára, tudósa és tudományszervezôje volt. Eredményei, az általa létrehozott obszervatóriumok, kutatásai, maradandó értékekkel gazdagították a tudományt. Tanítványai feladatául hagyta, hogy a méréstechnika forradalmi fejlôdése és a soha nem hitt pontosságú új adatrendszereket nyitotta lehetôségeket felhasználják eredményei pontosítására, a földi erôterek általa felvázolt kapcsolatainak jobb megismerésére.

Budapest, 2001. november 15.
Összeállította: Hajósy Adrienne