Stegena Lajos
1921 - 1997


Stegena Lajos 1921. november 10-én született Keszegfalván. Szülei pedagógusok voltak. Tanulmányait Budapesten végezte. Az Újpesti Könyves Kálmán Reálgimnáziumban érettségizett 1938-ban, majd 1942-ben a M. Kir. József Nádor Mûegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. 1941- 46 között a Magyar Állami Földtani Intézetben kutatóként talajtannal foglalkozott. 1946 és 1952 között az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben volt kutató, majd 1953-tól tudományos osztályvezetôként szeizmikus, geotermikus és geokémiai kutatásokat irányított.

1953-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszékén is dolgozott tanársegédként (1953-1954), adjunktusként (1954-1958), docensként (1958-1962), majd 1963-tól egyetemi tanárként. A Térképészeti Tanszék vezetôje volt 1966-tól 1987-ig. 1975-1984 években a Földtudományi Szakbizottság elnöke, majd 1987-ig a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetôje volt. A kandidátusi címét 1957-ben, míg a földtudomány doktora címet 1964-ben szerezte meg.

Mintegy 30 egyetemre hívták meg elôadások tartására, egy-egy szemeszterre, vendégprofesszora volt a freibergi, a clausthali, a kieli és a nápolyi egyetemnek.

A Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a prágai Károly Egyetem és a Clausthali Mûegyetem emlékérmével, az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranyérmével tüntették ki. A Magyar Geofizikusok Egyesülete 1983-ban Eötvös Loránd Emlékéremmel ismerte el tudományos tevékenységét, 1995-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége kiemelkedô tudományos életmûve elismeréséül az Eötvös József koszorút adományozta neki, és feljogosította a ,Laureatus academia" cím viselésére.

Tudományos munkássága során több mint 150 tudományos cikket és 23 könyvet írt, szerkesztett alapvetôen a földtudomány és a térképtudomány témakörében. Ezek jelentôs részét a legjobb nemzetközi folyóiratok és belföldi könyvkiadók publikálták. Munkáira való érdemi hivatkozások száma közel ezer.

Igazi tanítómester volt, mert hite széleskörû tudással és felfokozott kutatói ambícióval párosult. Mindig újat és jelentôset akart létrehozni, és erre ösztönözte fiatalabb tanítványait is. Különösen jó képessége volt arra, hogy felismerje a fontos témákat és viharos gyorsasággal szakember legyen a legkülönbözôbb földtudományi diszciplínákban. Azon kevesek közé tartozott, akik nemcsak hazai mezônyben voltak tudósok, de világszerte elismertek lettek. Kiemelkedô eredményeit négy témacsoportba lehet osztani.

Korai tevékenységének (1952-1956) átütô sikere volt a világszerte újdonságnak számító mélyreflexiós szeizmikus szelvényezés technikai feltételeinek megteremtése és kísérleti megvalósítása Magyarországon. Elsôként mutatta ki, hogy a Pannon- medencének a kérge nem vastag, hanem vékony, s ezzel az uralkodó geotektonikai koncepció (köztes-tömeg elmélet) feladását alapozta meg.

Második, kiemelkedô sikereket hozó témája a geotermika volt. Ez végigkísérte egész életpályáját: elsô geotermikus cikke 1952-ben, az utolsó 1995-ben jelent meg. Felismerte, hogy a vékony kéreg és a magas hôáram genetikai kapcsolatban áll egymással. Ez elvezetett a Pannon-medence kérgének konvenciós köpenyáramlások segítségével való kivékonyodásának és izosztatikus süllyedésének elméletéhez. Ezután a süllyedô medencékben létrejövô vízáramlási rendszerekkel foglalkozott és meghatározta, hogy milyen mértékben zavarhatják meg ezek a konduktív hôteret. Felismerte, hogy a kompakciós eredetû vízáramlások alapvetôen befolyásolják a szénhidrogének másodlagos migrációját. Elsôként végzett hôtörténeti modellszámításokat vitrinitreflexiós adatokra támaszkodva. Több mint egy évtizedig vezetô tisztséget töltött be a Nemzetközi Hôáram Bizottságban, s eközben négy évig (1979-83) annak elnöke is volt. Külföldön és itthon egyaránt lelkes híve és szakmai megalapozója volt a geotermikus rezervoárok felkutatásának és hasznosításának.

Harmadik sikertörténete a lemeztektonikai elmélet megszületéséhez kapcsolódik. Bizonyos hazai szakkörök vélekedésével szemben ma már tudománytörténeti ténynek tekinthetô, hogy ô volt a lemeztektonika elsô hazai megismerôje és alkotó mûvelôje. 1967-ben részt vett a nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) zürichi világkonferenciáján, ahol az elmélet megalkotói elôször prezentálták egységében és részleteiben is az elméletet. Ezek olyan meggyôzô erôvel hatottak rá, hogy azonnal felismerte az elmélet korszakos jelentôségét és a Pannon- medencére való alkalmazásának lehetôségét. Ezután egyetemi, egyesületi és akadémiai elôadások, majd hazai és vezetô világlapokban megjelentetett publikációk következtek a Pannon-medence és alpi környezetének lemeztektonikájáról. Szakmai munkásságának legtermékenyebb 15 éve következett el, amelyre a világ talán legrangosabb amerikai egyeteme (Massachusetts Institute of Techology) által kezdeményezett 6 éves tudományos együttmûködés tette fel a koronát. A korai nyolcvanas évek (1980-85) Magyarországán egy ilyen, nagytömegû földtani és geofizikai adatot felhasználó projekt megvalósításához nemcsak szakértelemre, hanem eltökéltségre, diplomáciai ügyességre és emberi bátorságára is szükség volt.

Negyedik sikeres szakterülete a térképészet, ezen belül is elsôsorban a térképtörténet volt.

Emberi értékei közül mûveltsége, humora, segítôkészsége és egyenes jelleme volt a legfigyelemreméltóbb. Különleges adottsága volt arra, hogy kritikusan de mindig szellemesen és konstruktívan vegyen részt a szakmai vitákban. Egyik közvetlen munkatársa az igazi baráttól elvárható humorral és tisztelettel ,nagynak és bölcsnek" nevezte. Így maradt meg emlékezetünkben! 1997 február 23- án kísértük utolsó útjára a Rákospalotai temetôbe.