DÖVÉNYI PÉTER
(1950-2009)



A 2009. szeptember 24-i temetésen elhangzott gyászbeszéd

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!


Elhagyott minket egy jóbarát, kolléga, tanár, és mi, akik szerettük, együtt vagyunk, hogy búcsúzzunk Tőle.

Különösen értékes ember volt Döf, olyan egyedi tulajdonságokkal, amelyek megkülönböztették mindannyiunktól. Igazi kontrás volt Ő a zenében, a mindennapi életben és oktató-kutató munkájában is. A dacos ellentmondás, a minden kérdésben markánsan megnyilvánuló eltérő véleményalkotás olyan hévvel és humorral párosult, amely mindannyiunk számára hasznossá és emlékezetessé tették a vele való együttműködést.

Nem búcsúzhatunk tehát teátrálisan és szertartásosan, hanem oldja gyászunkat és fájdalmunkat derűs egyéniségének felidézése.

Ez év november 18-án lett volna 59 éves. Születése dátumát azért tudom jobban felidézni mint a sajátomat, mert néhány éve – mint számítógépben és más informatikai eszközökban verhetetlen zsenit – megkértem, hogy vegyen nekem egy jó mobiltelefont. Mikor átadta, közölte, hogy PIN-kódja 1118, s ezek ugyan az ő születési adatai, de ennél kézenfekvőbb számnégyest egyszerűen nem tudott kitalálni. Nem volt olyan szakmai feladat, amit ne tudott volna megoldani a maga módján, és nem volt olyan tudományos eredmény – akár a sajátja, akár a kollegáié – amit ne tudott volna azonnal színéről fonákjára fordítani.

Megdöbbenve értesültünk a több éve elkezdődött betegségéről és csodálattal figyeltük, hogy ezt is „intellektuális fenegyerekként” kezelte. Mindig talpra állt, vitatkozó szelleme és derűje sosem tört meg. Nem adta meg magát és olyan méltósággal távozott a földi világból, amely csak kivételes embereknek adatik meg.

Gyászunkat és fájdalmunkat oldja békévé az emlékezés! Legyünk biztosak abban, hogy az égi világban már kioktatja az ott lakókat, hogy a dolgok nem is úgy vannak, ahogyan azt ők ott fent elképzelik. Letekintve ránk pedig arra kér, hogy fejezzük be a sok beszédet és szóljon a zene, mert az visz minket legközelebb Istenhez és az Ő lelkéhez.

Isten nyugosztaljon, Döfi!

Horváth Ferenc