"Boldogok a szelídek, mert
övék lesz a Föld."
(Máté. 5,5.)
CSEREPES LÁSZLÓ
1952-2002
Dr. Cserepes László az ELTE Geofizikai Tanszékének professzora, 50 éves korában hosszú szenvedés után, karácsony előtt néhány nappal elhunyt.
1952-ben született Budapesten. 1970-ben érettségizett, s még az évben felvételt nyert az ELTE TTK fizikus szakára. Két év elvégzése után átiratkozott a geofizikus szakra. 1975-ben először a geofizikus diplomát, majd három év múlva a fizikusi diplomát is megszerezte. Tanulmányi eredményei mindvégig jelesek voltak, korán kitűnt szerénységével, szorgalmával és tehetségével. 1975-től megszakítás nélkül a Geofizikai Tanszéken dolgozott, 1986-ban adjunktusi, 1996-ban docensi, majd 1999-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Kis doktori fokozatát 1978-ban szerezte meg. Kandidátusi értekezését 1996-ben védte meg, amelyet különleges értékeire való tekintettel az MTA Doktori Tanácsa a földtudomány doktori cím megadásával honorált. Ez a teljesítmény azóta is példa nélküli a hazai geofizikusok minősítésének történetében.
Kutatásainak középpontjában kezdettől fogva a Föld köpenyében zajló globális cirkuláció, a köpenykonvekció vizsgálata állt. Ez a jelenség a földfelszíni litoszféralemezek mozgásának, azaz végső soron a lemeztektonikának, a kontinensvándorlásnak és az óceánok fejlődésének a fizikai-dinamikai háttere.
Ebben a tárgykörben építette ki külföldi kapcsolatait, amelyek természetszerűleg nélkülözhetetlenek ennek az eleve nemzetközi színtéren folyó kutatásnak a sikeres műveléséhez. 1984 óta 8 alkalommal volt meghívott kutató külföldi intézetekben és egyetemeken, nevezetesen Franciaországban (Toulouse, Paris), Németországban (Mainz, Göttingen) és az Egyesült Államokban (Minneapolis). 2003 őszére vendégprofesszori meghívása volt a Minneapolisi Egyetemre.
Cserepes László köpenykonvekciós kutatásai a jelenség hidrodinamikai modellezésén alapultak nagyteljesítményű számítógépek segítségével. E téren három olyan alapvető felismerése született, amellyel jelentősen hozzájárult az elmélet fejlődéséhez. Még a 80-as évek elején megmutatta hogy a litoszféra lemezek merevsége, ami mindig is a legproblematikusabb része volt a köpenyt folyadékként kezelő elméletnek, természetes úton adódik a konvektív cirkuláció és a lemezanyag reológiai viselkedésének kölcsönhatásaképpen. Ez a kölcsönhatás a lemezek létezésének az oka. Cserepes László ezt 1982-ben publikálta, munkáját azóta is idézik, és erre építik a továbbfejlesztett modelleket.
Egy másik jelentős eredménye volt a 90-es évek elején a köpenyben várható háromdimenziós cirkulációs formák feltérképezése. Felismerte, hogy a köpenybeli felszálló mozgás a Föld felszínén ismert vulkáni centrumokhoz (hot spotokhoz) kapcsolódó, a mélyköpenyig lenyúló oszlopszerű formákban valósul meg. Ez a felismerés azóta a köpenykonvekció alaptézisei közé tartozik.
Egy harmadik jelentős eredménye a legutóbbi években született, s ezt egy amerikai szerzőtársával együtt dolgozta ki. A köpenybeli anyagáramlást rétegzetté teszi a köpeny belsejében, 660 km mélységben húzódó határréteghez kapcsolódó kristályszerkezeti fázisátalakulás. Ez többé-kevésbé gátja a cirkulációnak, mert az áramlás nehezen és nem mindenütt tudja áttörni ezt a határt. Kimutatták, hogy a köpenykonvekció felszálló oszlopai három különböző mélységből erednek: a 660 km-es határrétegből, közvetlenül a határréteg alól, illetve a köpeny legaljáról. Ezek az eredmények 2000-ben jelentek meg, s nagy világvisszhangot váltottak ki.
Cserepes László eddigi kutatásai során a geofizika más folyadékdinamikai problémáin is dolgozott. Egy ilyen alapvető jelentőségű folyadékdinamikai tárgykör, amelyben az utóbbi évek kiemelkedő eredményeket hoztak, a földi mágneses tér eredete, amely a Föld magjában folyó áramlásokon alapul.
Végül tudományos munkásságához tartozik, hogy csaknem egy évtizedet dolgozott az ELTE Geofizikai Tanszékén működő, űrkutatási munkacsoportban. Itt is elsősorban fizikai alapkutatás volt a feladata, s eredményei a magnetoszférában terjedő nagyon alacsony frekvenciás elektromágneses hullámok sajátságairól szólnak.
Összefoglalva megállapítható, hogy Cserepes László magas szintű földtudományi ismereteket, fizikai és matematikai tudást, valamint számítástechnikai csúcstechnológiát és programozást követelő interdiszciplinális területen dolgozott és nemzetközi szinten a legkiválóbbak közé tartozott. Joggal elmondható, hogy követte az egyetem névadójának intencióját: "csak az az igazi tudomány, amely világra szól".
Kiemelkedő kutató munkája mellett, elhívatott oktató és népszerű tanár is volt. Reguláris óráin és speciális kurzusokon, diplomamunkák és doktori dolgozatok konzulenseként továbbadta tudását a fiatal generációknak. Göttingeni meghívásai idején az ottani egyetemen is előadott fizikus és geofizikus doktoranduszoknak. Meghatározó része volt az ELTE geofizikus szakán korábban érvényes tanrend kidolgozásában és vezető szerepet játszott az egyetemi integrációhoz és a kredit-rendszer bevezetéséhez kapcsolódó curriculum megújításában, és a doktori iskolában.
Emberi tulajdonságai közül legjellemzőbb volt hivatástudata, segítőkészsége és az a szelid szeretet, amellyel mindannyiunk szívéhez megtalálta az utat. Megrettenve éltük át a hirtelen reá törő gyilkos kórt, és Vele együtt hittük, hogy lesz gyógyulás. Nem így történt! Hiánya fáj, és döbbenten éljük át pótolhatatlanságát. Rengeteg probléma merül fel bennem, amelyre csak Ő tudná megadni a helyes választ. Vádolom magam, hogy nem kérdeztem többet; hogy nem tudtunk mindent elrendezni. Kétségekkel viaskodva idézem fel magamban a hegyi beszéd krisztusi üzenetét: " Boldogok akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket" (Máté. 5,4.). És íme, megérkezik a vigasz! Áldásos felesége hív, hogy talált Laci munkái, iratai között egy korábban sohasem látott papírt egyetlen ceruzával írt mondattal. Amint olvassa megértem, hogy ez Laci végső tanácsa és búcsúja Mindannyiunktól:
"Eljön az idő - szükségképpen el kell jönnie - amikor az ember belátja majd, hogy számára a tudomány nem mellékes foglalkozás. Olyan föld, amelyen mint hogy máris előfordul, azért adjuk oda életünket, hogy tudjunk és többek legyünk nem pedig, hogy birtokoljunk. Körülöttünk ez készülődik kikerülhetetlenül."
Kedves Kollégánk, drága Barátunk! Búcsúzom Tőled az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Természettudományi Kar, a Rektor és Dékán Úr, tanártársaid és tanítványaid nevében: Isten veled, nyugodjál békében.

Budapest, 2003. január hava

Horváth Ferenc