WILLIAM B. AGOCS

(1911–2004)

 William B. Agocs 1911. november 20-án született az Egyesült államokbeli Allentown városban (Pennsylvania). Egyetemi tanulmányait a Lehigh University-n kezdte, s már ekkor felismerte a geofizikai módszerek szerepét a felszín alatti ásványok felderítésében. Ezért megkért egy fizikus professzort, hogy tartana-e kurzust a geofizikai módszerekről; de a professzor nem volt hajlandó, hivatkozva tanítási terheire. Végül, miután más bányageológusok is csatlakoztak hozzá, a fizika tanszék és az egyetem is engedélyezte Maurice Ewingnak és A. P. Crarynek, hogy geofizika osztályt indítsanak. Így kezdődött ’Doc’ Ewing geofizikus programja a Lehigh Egyetemen.

 William Agocs 1934-ben szerzett BSc diplomát bányászati geológiából. Ezután a híres Gulf Research and Development Company-hoz szerződött, és Kuvaitban, valamint Venezuelában volt kiküldetésben. 1940-ben tért vissza a Lehigh Egyetemre, ahol 1940-ben MSc diplomát, majd két évvel később PhD fokozatot szerzett fizikából. Már ezen idő alatt is több cégnél volt tanácsadó.

 Magyarországon 1971-ben járt először, amikor az National Science Foundation Grant keretében látogatást tett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, előadásokat tartott, és tudományos munkát folytatott Barta György geofizikus professzorral. Agócs Béla mindig is büszke volt magyar, s azon belül is délvidéki származására, és családjától magyarul is megtanult. Az ELTE-n kívül számos más amerikai és külföldi egyetemen tartott előadást.

 William Agocs 1936-ban csatlakozott a Society of Exploration Geophysicists egyesülethez, ahol 1986-ban Gold Certificate elismerésben részesült. Első tudományos tanulmánya 1944-ben jelent meg a Geophysics folyóiratban A method of determining the time break on deep sea seismic records from the water sound arrivals címmel (Agocs 1944), míg utolsó ismeretterjesztő írása, Ars Longa Vita Brevis for the 150th anniversary of Loránd Eötvös’ birth, 1999-ben báró Eötvös Loránd születésének 150. évfordulójára emlékezvén (Kis és Agocs 1999). Mindezeken túlmenően számos tudományos publikációja jelent meg a Geophysics és más folyóiratokban, melyek közül a Least squares residual anomaly determinations (Agocs 1951) és a Line spacing effect and determination of optimum spacing illustrated by Marmora, Ontario, magnetic anomaly (Agocs 1955) sorolhatók a legismertebbek közé.

 Felségével, Elisabeth Behr Agocs-csal 63 évig élt boldog házasságban, akinek emlékére alapította a William B. and Elizabeth Behr Agocs Geophysical Research Fund kutatási alapot 2000. november 9-én. A kutatási alapból díj adományozható azon fiatal geofizikusoknak, akik az ELTE Geofizika szakán végeztek, és kiváló szakmai tudásukról adtak tanúbizonyságot doktori értekezésükben vagy kiemelkedő MSc diplomamunkájukban. William B. Agocs 2004. január 1-én, két perccel éjfél után távozott el.